Molnár Andrea pénzügyi menedzser állása után, GYED alatt kezdett el hobbiszinten, majd egyre komolyabban fotózni. Ma már saját portfóliója, stúdiója, és önálló fotós eseményei vannak.
Hogyan válhat valakiből keresett fotós, minden komoly előzmény nélkül?
Egész életemben kreatív ember voltam: jól rajzoltam, énekeltem, verseket írtam, ráadásul mindent művészi szemmel néztem. Ez a kreatív ember időnként „kitört” belőlem, még az olykor unalmas irodai munkában is megtaláltam a módot a tehetségem kifejezésére.
De mindig úgy éreztem, többet akarok. Nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy bár szeretem a munkámat, jó fizetésem de hiába, a pénzügyes pozíció nem elégíti ki a kreatív ambícióimat. Egyáltalán nem az volt az álmaim netovábbja, hogy a multi „legjobb” alkalmazottja legyek, még akkor sem, ha remek kollégákkal dolgozhattam.
Mindig is kételkedő voltam, ha a hagyományos karrierlétráról volt szó. Jó szervező és céltudatos ember vagyok, úgy éreztem, képes vagyok önállóan felépíteni egy karriert, és dolgozhatok egyedül is, anélkül, hogy végtelennek tűnő exceleket kelljen szerkesztenem, és a határidőket teljesítenem. Az egyéni célok helyébe mindig a cég céljai léptek, miközben meggyőztek, hogy ez mindenki számára előnyös, köztük saját magam számára is.
Önmagam keresése
Sokan álmodoznak, otthagyják a munkahelyüket, de nem mernek belevágni. Én is ugyanilyen gyáva voltam. A stabil fizetés (ami akkoriban 280–300 ezer forint volt), a fizetett szabadság és a további juttatások elvesztésétől való félelem megbénítja az embert, és a „szabadúszó” szó, ahogy sokan gondolják, szinte a „munkanélküli” szinonimája volt akkoriban. Ez engem is visszatartott és megijesztett egy darabig, de mindig is úgy tekintettem a főállásomra, mint egy kiindulópontra, semmiképpen sem végcélra. Le akartam rombolni magamban „az alkalmazotti léten kívül nincs élet” sztereotípiát.
Nagyon hosszú ideig gondolkodtam, hogyan találhatnék kedvemre való elfoglaltságot, amivel pénzt is lehetne keresni.
Nagyon hosszú ideig gondolkodtam, hogyan találhatnék kedvemre való elfoglaltságot, amivel pénzt is lehetne keresni. Azt akartam, hogy őszintén szeressem azt, amit csinálok, de valahogy nem találtam meg ezt egyetlen munkahelyen sem. Sőt, egy idő után a mindig lázadó énem nem engedte, hogy mások szabályai szerint éljek.
Az egész szabadúszóság azzal kezdődött, hogy rábukkantam a neten egy pszichológiai tesztre a „Személyes céljaink megtalálása” témában. Mindig tudtam, sokféle tehetségem és képességem van, de ez a teszt segített kiválasztani egy konkrét csapásirányt, és úgy döntöttem, fotós leszek.
Igen, és nem csak egy fotós, hanem olyan fotós, akit ezért jól meg is fizetnek! A feladat nem könnyű, de ennek ellenére sikerült: volt egy konkrét tervem.
Felkészülés a szabadúszóvá válásra
Tökéletesen megértettem, hogy először meg kell élni valamiből, ezért úgy döntöttem, hogy a bérem 30%-át fél éven át félreteszem az új vállalkozásomra. A férjemnek volt egy olcsó tükörreflexes fényképezőgépe, ami csak a port fogta, ezért úgy döntöttem, használatba veszem, kezdtenek megteszi.
Szép lassan elkezdtem fényképezni a barátaimat, de rájöttem, nem ezzel kell kezdenem. Tudásra volt szükségem! Végül is ez egy új terület a számomra. Láttam a témát, de nulla technikai tudással rendelkeztem.
A hétvégék sem teltek el hiába. Az ismerőseimen és a barátaimon gyakoroltam, és már kezdtek alakulni a dolgok!
Ezért úgy döntöttem, a következő fizetésem egy fotós képzésbe fektetem, ebben az elhatározásban férjem is támogatott. Befizettem egy teljes, hat hónapos tanfolyamra, ahol megtanultam a fotózás minden csínját-bínját – 300.000 forintba került. Ezután elsajátítottam a különféle fotószerkesztő programok használatát is.
Munka után tanultam. Emlékszem, hogy este tizenegy után értem haza, de rendkívül elégedetten és boldogan feküdtem le aludni. Az a gondolat éltetett, hogy hamarosan minden úgy megy, ahogy kellene, amire vágytam. Reggel persze megszólalt az ébresztő, felébredtem – ismét rohantam az irodába dolgozni, de tudtam, a céljaim eléréséhez ez is szükséges.
A hétvégék sem teltek el hiába. Az ismerőseimen és a barátaimon gyakoroltam, és már kezdtek alakulni a dolgok! Elkezdtem feltenni a munkáimat a közösségi hálózatokra anélkül, hogy fotósként hirdettem volna magam. Féltem bevallani a barátaimnak és ismerőseimnek, hogy az a tervem, hogy otthagyom az irodát. Mindenkinek azt mondtam, hogy ez csak a hobbim.
Az első ügyfelek, a hobbi hivatássá válásának első lépései
Az első ügyfeleim a volt kollégáim voltak a cégtől. Természetesen először ingyen fotóztam őket. Nagyon meglepett, hogy később sokan eljöttek hozzám, hogy pénzért készítsek róluk fényképeket. „Hűha – gondoltam –, akkor csak jó képeket készítettem, ha sokan kíváncsiak a munkámra!”
Hosszú ideig fényképeztem jelképes összegért: óránként 4000 forintért. Valami oknál fogva szégyelltem többet kérni. Most már értem, miért: hiányzott a megfelelő szakmai hozzállásom és az önbizalmam. Kitűztem magamnak egy célt: ismert és keresett fotóssá szerettem volna válni. Sikerült is de csak sokkal később.
Az történt, hogy megszületett a kislányom, és GYES-re mentem. Ez egy jel - mondtam, és úgy döntöttem, még nem mondok fel. A GYES lehetővé tenné számomra, egy ideig a felszínen maradjak, amíg beindítom a vállalkozásomat. Sőt, a GYES alatt minden gyorsabban halad, mivel már nem leszek elfoglalt az irodai munkám miatt, és minden szabadidőmet a vállalkozásomra tudom fordítani.
Elég jó pénzt kaptam a GYES alatt az első egy évben, ami lehetővé tette számomra, hogy beszerezzek egy tisztességes fényképezőgépet egy fix 50-es, és egy 180-at is tudó objektívval. Mindent összevetve több mint 1.000.000 forintot költöttem a kezdő felszerelésre. Ettől a pillanattól kezdve a hobbim a hivatásommá lépett elő.
A GYED lejárta megadta a kezdő lökést az önálló fotós karrierhez. Ekkor született meg a terv, hogyan legyek hivatásos fényképész.
- Kitalálni egy fülbemászó fantázianevet, amely a „márkanevem” lesz.
- Készítettni egy szép logót a nevemmel – 35 000 forintért megrendeltem egy szabadúszótól.
- Összeállítani egy tetszetős értékesítési portfóliót, amely az én kézjegyemet viseli. Ehhez kb. 200 képet kellett ingyen készítenem (igen, igen, ez nem olyan egyszerű, de megérte).
- Csináltatni egy saját átlátható és mutatós weboldalt. Az első lépésben fel lehet használni a Qjob.hu-n lévő személyes oldalt is, hiszen ott van a portfólióm, az értékeléseim.
- Indítani egy Instagram profilt, ahol bemutatom a munkáimat, és mesélek magamról.
- Létre kell hozni egy oldalt az FB-n is, ahol az Instagram üzenetek automatikusan megosztódnak.
- Kitalálni az ideális ügyfélélményt és megvalósítani: átgondolni a munkafolyamatot, gyönyörű leveleket írni, kidolgozni a saját, egyedi stílusjegyeimet, amelyek megkülönböztetnek engem a versenytársaktól.
A GYED alatt gyorsan haladtak a dolgok. Mellesleg akkoriban még nem hirdettem, hogy fotózom, az emberek kizárólag szájhagyomány útján értesültek rólam. Ennek ellenére gyakran kerestek, ha egy jó esküvői fotósra volt szükségük. Láttam, hogy az embereknek tetszenek a munkáim, és ez önbizalmat adott, hogy hivatásszerűen a fotózással foglalkozzak.
Láttam, hogy az embereknek tetszenek a munkáim, és ez önbizalmat adott, hogy hivatásszerűen a fotózással foglalkozzak.
Ettől a pillanattól kezdve úgy döntöttem, hogy megemelem a szolgáltatási díjaimat: innentől már 20.000 forintot kértem egy egy órás fotózásért, ami lehetővé tette számomra, hogy teljesen más szintű ügyfélkörre váltsak. Az idő múlásával „tévés” emberekkel is sikerült együtt dolgoznom, ami még inkább emelte az imázsomat az ügyfeleim körében. Most már a munkadíjam 60.000 forint/óra, és emelést tervezek, mivel a kereslet tovább növekszik. És nem pironkodom, ezért a pénzét professzionális eszközöket, környezetet, és rendezvényfotókat, portfóliófotót kapnak az ügyfeleim.
A fényképek utómunkáihoz a Photoshop, a Lightroom és a Capture One fotószerkesztő programot használom, és fotósoktól is vásárolok preseteket. Ezeket az Instagramon találom: 10 preset általában kb. 10.000 forintba kerül.
Természetesen nem volt minden azonnal tökéletes, a sikerhez vezető út hosszú volt.
A legnagyobb akadályt a pszichológiai fékek jelentették, és a megítéléstől való félelem. Volt minden: kudarcok, hibák és rövid alkotói válságok. Nagyon hosszú ideig aggódtam a konkurencia miatt is. Úgy tűnt, hogy Budapesten minden második ember fotós, de nem hagytam, hogy a félelmeim beszéljenek. Nagy a kereslet, ezért könnyen lehet találni fotós megbízásokat.
Egy tükörreflexes fényképezőgép megvásárlása még nem jelenti azt, hogy az ember fotós lett. Messze nem mindegyik tehetséges fotós képes pénzt keresni a tehetségével: a tehetséggel pénzt keresni külön tehetség!
Azt kívánom, találd meg önmagad! Higgy magadban, és ne foglalkozz azzal, mit mondanak az emberek. Hihetetlen izgalom azt csinálni, amit szeretsz – legyen az fényképezés, házfelújítás vagy bármi más.
Ha te is szeretnél egyik blogbejegyzésünk hőse vagy szerzője szeretnél lenni, küld el történetedet vagy ötletedet a info@qjob.hu címre
