Gyógyuljon szeparációs szorongás 4 évesen salgotarjáni terápiával

A szeparációs szorongás ebben a korban általában azt jelenti, hogy a gyermek erős félelmet vagy szorongást érez, amikor el kell válnia a szüleitől vagy gondozóitól. Gyakori tünetei közé tartozik az állandó ragaszkodás, sírás, nyugtalanság, az, hogy ne akarjon elmenni az óvodába, vagy éjszakai félelmek. Fontos megérteni, hogy ez normális része a fejlődésnek, de ha túlzott vagy tartós, akkor érdemes szakemberhez fordulni, hogy segítsenek kezelni ezt az érzést.

Első lépésként fontos, hogy nyugodt és támogató környezetet teremtsünk otthon, beszélgessünk a gyermekkel az elválásról, és biztosítsuk, hogy mindig visszatérünk. Próbáljunk fokozatos elválasztási gyakorlatokat alkalmazni, például rövid távon hagyjuk egyedül, majd fokozatosan növeljük az időt. Emellett hasznos lehet, ha a gyermekkel közösen kialakítunk biztonságos rutinokat, például közös búcsúzkodásokat, amelyek segítenek csökkenteni a szorongást. Ha a probléma tartós vagy súlyosbodik, érdemes szakemberhez fordulni, aki tanácsokat adhat a további lépésekhez.

Ez teljesen normális, hogy ebben a korban a gyerekek szeparációs szorongást mutatnak, hiszen ez a fejlődés része, amikor megtanulnak bizalmat szerezni a környezetükben. Azonban, ha a szorongás túlzott mértékű lesz, és megakadályozza a gyermeket abban, hogy óvodába járjon, vagy rendszeresen szorong, sír, vagy fizikai tüneteket mutat (például hányinger, fejfájás), akkor érdemes szakemberhez fordulni. Ilyenkor fontos, hogy a szülők támogatást kapjanak a helyzet kezeléséhez, és szükség esetén pszichológus segítségét kérjék.

Először is, fontos, hogy nyugodt maradj, és bizalmat sugározz a gyermek felé, hiszen a biztonságérzetet a szülői nyugalom erősíti. Próbálj meg rendszeresen és következetesen elbúcsúzni, miközben rövid és kedves szavakat használsz, így a gyermek tudja, hogy visszajössz. Hasznos lehet, ha az óvodában a gondozók is támogatják a szülői elválást, és fokozatosan, lépésről lépésre segítik a gyermeket az elválásban. Emellett beszélgess vele arról, hogy az óvoda jó hely, ahol sok játék és új barát vár rá. Ha a szorongás tartós marad, vagy súlyosbodik, kérj tanácsot gyermekpszichológustól, aki személyre szabott módszerekkel segíthet.