Felhasználói adatgyűjtő képernyők létrehozása

Adatgyűjtő képernyők

Az Adatgyűjtő képernyők akkor működnek jól, ha gyorsan kiderül belőlük, mit kell megadni, miért kell megadni, és mi történik utána. Magánmegrendelőként általában nem egy teljes terméket akar rendbe tenni az ember, hanem egy konkrét szakaszt, ahol az új vagy visszatérő felhasználó adatot ad meg, választ jelöl, dokumentumot tölt fel, vagy végigmegy egy rövid lépéssoron. Itt ezen a felületen jellemzően olyan szabadúszó szakembert keresnek, aki ezt a részt külön is meg tudja tervezni vagy javítani. Nem cégre van szükség, hanem olyan emberre, aki érti a felhasználói helyzetet, és képes távolról is tisztán együtt dolgozni.

Én azt látom, hogy a legtöbb gond nem a látvánnyal kezdődik. Hanem azzal, hogy túl sok kérdés kerül egy képernyőre, rossz a sorrend, bizonytalan a gomb felirata, vagy nincs egyértelmű visszajelzés hiba esetén. A magyar és nemzetközi felhasználói felület ajánlások is rendre azt hangsúlyozzák, hogy csak arányos mennyiségű adatot érdemes kérni, a hosszabb folyamatokat érdemes lépésekre bontani, a haladást jelezni kell, és a hibaüzenetnek megoldást is kell adnia, nem csak figyelmeztetést. Ez különösen fontos adatbekérő felületeknél, mert a felhasználó gyorsan félbehagyja a folyamatot, ha nem érti, miért kérünk tőle ennyi mindent.

Qjob.hu felületén sokszor nem teljes alkalmazásfejlesztésre keresnek embert, hanem ilyen célzott munkára. Például regisztrációs folyamatra, ügyfél adatfelvételre, igényfelmérésre vagy olyan képernyőre, ahol a felhasználó először adja meg a saját adatait. Ilyenkor az a jó döntés, ha nem csak rajz készül, hanem logika is. Mi kötelező, mi kihagyható, mi legyen egy lépésben, és hol kell segítséget adni.

Mikor érdemes adatbekérő felületet tervezni

Rögtön akkor, amikor a jelenlegi folyamat lassú, sok a megszakítás, vagy túl sok támogatási kérdés fut be. Az adatgyűjtő képernyők nem csak regisztrációhoz kellenek. Ugyanúgy ide tartozik az első ügyfél adatlap, a szolgáltatási igény bekérése, egy előszűrő kérdéssor, egy dokumentumfeltöltő rész vagy egy rövid kérdőív. Ha az emberek gyakran rossz adatot küldenek, üresen hagynak mezőket, vagy újra kell kérni tőlük ugyanazt, akkor a képernyő valószínűleg rosszul vezeti őket.

Szerintem a jó adatbekérő felületek egyik ismérve az, hogy kevesebb gondolkodást kérnek a felhasználótól. Nem kell kitalálnia, milyen formátumban várják az adatot, meddig tart a folyamat, vagy elveszik-e a beírt tartalom. A lényeg egyszerű. Minél kisebb a bizonytalanság, annál nagyobb az esély, hogy végigmegy a folyamaton. A szabadúszó UX tervező vagy felülettervező itt sokat tud segíteni, mert észreveszi azokat a töréspontokat, amelyeket a megrendelő már megszokott, ezért nem is lát.

Volt olyan eset, amikor egy ügyfél azt hitte, hogy a probléma az alacsony kitöltési kedv. De a valódi gond az volt, hogy az első képernyőn egyszerre hét mezőt, két választót és egy dokumentumfeltöltést kértek. Amikor ezt három rövid lépésre bontották, és minden lépés fölé egy rövid magyarázat került, a folyamat azonnal érthetőbb lett. Nem volt csoda. Csak jobb sorrend és jobb szöveg.

Adatgyűjtő képernyők ára

Az ár attól függ, hogy nulláról kell készülni a képernyőnek, vagy meglévő felületet kell javítani. Számít a lépések száma, a mezők mennyisége, a logikai elágazás, a hibakezelés, a szövegírás és az is, hogy kell-e kattintható vázlat vagy fejlesztőnek átadható részletes terv. A túl olcsó munka ezen a területen gyakran gyengébb minőséget jelent. Ennek egyszerű oka van. Ha valaki nagyon kevés időt szán a szerkezetre és a visszajelzésekre, akkor a végeredmény csak szebb lesz, nem jobb.

Tapasztalatom szerint magánmegrendelőként akkor jársz jól, ha nem csak egy végösszeget kérsz, hanem látod, miből áll a munka. Más ár tartozik egy egyképernyős adatlaphoz és más egy több lépéses űrlapképernyő sorhoz. Az alábbi táblázat reális sávokat mutat olyan online munkákra, amelyeket egy önálló szakember végez távolról.

Az is fontos, hogy az árba mi fér bele. Egyes szabadúszó fejlesztő vagy tervező csak a képernyőt adja át. Más beleteszi a mezőlogikát, a javasolt hibaállapotokat, a gombszövegeket és egy rövid indoklást is. Nekem ez utóbbi közelebb áll a használható eredményhez, mert a megrendelő ebből érti meg, miért úgy épül fel a folyamat, ahogy.

Szakember választása adatgyűjtő képernyőkhöz

A legfontosabb kérdés nem az, hogy mennyire látványos a portfólió, hanem az, hogy a szakember tud-e tisztán gondolkodni a felhasználó fejével. Nézd meg, mutat-e példát űrlapképernyőkre, regisztrációs lépésekre, előszűrő folyamatokra, vagy olyan munkára, ahol kevés helyen kellett sok információt jól rendezni. A jó felülettervező nem csak szép blokkokat rajzol. Rákérdez arra is, mi az igazán szükséges adat, mi legyen kötelező, mi legyen későbbre hagyva.

Sokan ott hibáznak, hogy kizárólag az árat nézik, és nem kérnek mintát a gondolkodásmódról. Pedig egy rövid egyeztetésből gyorsan kiderül, hogy az illető látja-e a folyamatban a kockázatot. Beszél-e hibaállapotokról. Kérdez-e a célcsoportról. Érdekli-e, milyen adatot mikor használ a rendszer. Ha ezekre nincs figyelem, akkor az Adatgyűjtő képernyők könnyen túlterheltek lesznek, még akkor is, ha első pillantásra rendezettnek tűnnek.

Hasznos, ha a kiválasztott szabadúszó szakember már dolgozott olyan anyaggal, ahol online egyeztetés alapján kellett haladni. Ilyenkor fontos a gyors visszajelzés, a rövid összefoglaló, és az, hogy a döntési pontokat világosan leírja. Magánügyfélként neked az a kényelmes, ha kevés körből is érthető marad a munka. Nem kell külön nyelvre lefordítanod a saját igényedet.

Online munkamenet és átadás

A távoli együttműködésnél az a jó, ha már az elején tiszta a menet. Először rövid leírás készül arról, mire való a képernyő, kik használják, és mi a fő cél. Utána jön egy vázlat vagy szerkezeti terv. Ebből gyorsan látszik, mennyi mező van, milyen sorrendben jönnek a lépések, és hol kell segítség. Ezután készülhet részletesebb terv, majd az átadás fejlesztésre alkalmas formában.

Én azt látom, hogy a legkevesebb vita ott van, ahol a megrendelő már az elején összeszedi a szükséges anyagokat. Ilyen a kérendő adatok listája, a kötelező és opcionális mezők különválasztása, a feltöltendő fájlok típusa, a határidő, és az, hogy mi számít kész állapotnak. És igen, a kommunikáció üteme is számít. Ha két naponta van rövid visszajelzés, a munka gyorsabban halad, mint akkor, ha egy hétig nincs reakció, majd egyszerre jön tíz új kérés.

A jó átadás nem merül ki egy képfájlban. Ideális esetben a megrendelő kap egy rövid leírást a mezőkről, az üres és hibás állapotokról, a gombok szerepéről és a következő lépésről. Ha több képernyőből áll a folyamat, akkor a sorrend is legyen egyértelmű. Így a fejlesztő vagy a későbbi karbantartó is pontosabban tud dolgozni. Az információbekérő képernyők esetén ez különösen hasznos, mert sok apró döntés rejtőzik bennük.

Gyakori hibák és elvárások adatgyűjtő képernyőknél

A leggyakoribb hiba az, hogy a megrendelő egyszerre akar mindent elkérni. Pedig a felhasználó fejében ez nem teljes adatlap, hanem egy feladat, amit minél hamarabb le akar zárni. Ha túl sok mező jelenik meg, ha nincs indoklás, vagy ha egy bizonytalan kérdésre kell válaszolnia, akkor megáll. És sokszor nem is tér vissza. A külföldi és hazai útmutatók is azt erősítik meg, hogy a felesleges adatbekérés csökkentése, a logikus csoportosítás, a több lépéses szerkezet és a világos hibaüzenet javítja a kitöltés esélyét.

Szerintem az elvárásoknál érdemes reálisnak maradni. Az Adatgyűjtő képernyők önmagukban nem oldanak meg minden üzleti gondot. De sok súrlódást megszüntetnek. Nem minden esetben kell animáció, látványos mozgás vagy bonyolult interakció. Sokkal többet számít a jó cím, a rövid segítő szöveg, a helyes mezőtípus, a mentés érzékelhető visszajelzése és az, hogy a felhasználó ne veszítse el a már megadott adatot.

Van még egy tipikus probléma. A megrendelő azt kéri, hogy legyen rövid a folyamat, közben pedig minden kivételt kezelni akar az első képernyőn. Ez ritkán működik. Jobb megoldás a fokozatos kérdezés. Előbb a legfontosabb adatok. Utána a pontosítás. Az adatbekérő felületek így emberibbek maradnak. És a kitöltő nem érzi úgy, hogy vizsgáztatják.

Ha magánszemélyként keresel erre valakit, akkor a végső kérdés egyszerű. Tud-e a kiválasztott ember olyan képernyőt tervezni, amely kevesebb hibát, jobb átláthatóságot és kiszámítható átadást ad. Ha igen, akkor a munka távolról is jól működhet. Ha nem, akkor hiába lesz kész a látvány, a folyamat továbbra is nehézkes marad. És ezen általában nem a több elem segít, hanem a kevesebb, de pontosabb döntés.